Fogadjátok szeretettel Horváth Zsombi apukájának élménybeszámolóját a jászberényi Gyorskorcsolya Diákolimpiáról 2016/2017! Kérlek, mutassátok meg a gyerekeknek is, hogy mit teljesített ez a mosolygós srác, aki egy közületek, s aki hétről hétre sok munkát, figyelmet téve az edzésekbe fejlődik, s még egy másik műfajban is gyönyörűen megállta a helyét! Jutalma egy felejthetetlen élmény, s mozgatórugója, hogy jövőre is újra átélhesse ezt. Nagyon büszke Rád az egész Csapat, Zsombi! 🙂
https://www.facebook.com/pg/nyugatieszkimok/photos/?tab=album&album_id=1733973446933495
Mint tudjátok, kis Eszkimónk, Zsombi mind az előválogatót, mind a megyei selejtezőt megnyerve jutott az országos döntőbe, melyet a 2017. március 10-11-12-ei hétvégén rendeztek.
Péntek Jászberénybe (3,5 óra út után) érve nem sok időnk maradt az utazást kipihenni, nevezni, elfoglalni az öltözőt, már kezdődött is a technikai bemelegítés. Majd pici pihi és irány a jég…
Bemelegített minden korosztály, aztán már kezdődtek is az időmérő futamok. Zsombi kérdezte: Mint a Forma 1-ben? Mondtam hogy igen, de nem lesznek olyan szorosak az idők válaszoltam akkor mosolyogva-, de később bebizonyosodott: tévedtem! Az első 12 jutott tovább a középdöntőbe, innen 11. idővel csúsztunk be… Meglepődtem, mert azért Zsombi tényleg gyors… de hát itt az ország legjobbjai gyűltek össze. Aztán lefutott minden korosztály… Vacsora, majd fél 8 volt mire elfoglaltuk a szállást. Fürdés, kicsi lazítás, a fiúk (Vas megye egy helyen volt) bandáztak egy kicsit: volt disco, meg minden, nagyon jó volt a hangulat! Zsombi volt a legkisebb, voltak közel 20 évesek is: gimnazista fiúk, lányok. Aztán felpörgött állapotban takarodó… A szállás nem 5 *, de ez nem is arról szól, diákszállás de teljesen rendben volt.
Szombat 3/4 6-kor keltünk, mert 3/4 7-kor indulni is kellett reggelizni. A konyha negyed óra sétára volt a szállástól, onnan 2 perc az öltöző és a kori pálya. Aztán indult is a nap…
Technikai bemelegítés, jeges bemelegítés, futam, technikai levezetés, hol edzővel, hol a nagyobbak irányításával. Ezúton is külön köszönet a SavariaSkate-es gyerekeknek, edzőknek: végig csapattagként kezelték a Mi kis Eszkimónkat! Aztán jött a hosszútáv középfutam… Zsombi itt 8. lett, de a Forma 1-re visszatérve: a 3. és a 9. helyezett ideje 1,2 másodpercen belül volt!!! (Nem elírás!!!) A másik Vas megyei, aki a megyei selejtezőben 2. lett itt Zsombitól 9 másodperccel volt lemaradva. Nagyon csodálkoztam, mert ez is mutatta, milyen erős a mezőny! Még fel sem eszméltem az egészből, folytatódott a program a váltó előfutammal: itt is persze időre. A reggeli bemelegítéskor az 1-es korosztály (2008. jan 1-je után születettek): Misu és Zsombi 10 percben próbálták megtanulni a váltó szabályait (itt is a társat előre lökve zajlik a váltás)… aztán indult is a futam… 3. idővel kerültek be… Ebéd, kicsi pihi, aztán indult a rövid táv időmérő… Itt már szerzett egy kis rutint, ill. előjött a hokis robbanékonysága. A futamát nyerve, a 2. legjobb idővel ment a középdöntőbe… Itt már számoltak vele: a jászberényi gyorskorcsolyás edző, elismerően kérdezett róla: mióta csinálja? Mondtam 2 éve tanulta az ovikoriba a kori alapjait… Köszi Forgács Joci és Dóri!!! Azt is említette, látja, hogy kockás a mozgása, gondolta, hogy hokis, illetve hogy nem régóta korizik. Az előfutam után csak annyi idő volt míg lefutottak a nagyok és folytatódott is a középfutammal… Itt kiválóan elkapva a rajtot, elsőként fordult, leelőzve a későbbi aranyérmest is, de sajnos bukás volt a kanyarban, így a szabály értelmében újra kellett rajtolniuk. A második rajtnál egy kicsit „Zsombisan” elbámészkodott, de így is bejutott a döntőbe. Nagyon örült, noha itt már alig állt a lábán, olyan fáradt volt. Kiderült, nem lesz középfutam a váltóban… Ennek nagyon örültünk. Megnéztük a többi korosztályt, majd a bőséges vacsora után visszasétáltunk a szállásra, ahol esti technikai megbeszélés következett. Este lazítás megint, bár ma könnyebben elaludt mindenki.
Vasárnap 1/2 6-kor keltünk, mert le kell cuccolnunk indulás előtt. Zsombinak izomláza lett, amin nem csodálkozom…
Aztán indult a nap: reggeli, bemelegitések… A váltó döntővel indítottunk. Minden csapat az 1. és 2. korcsoportból 2-2 fő részvételével tevődött össze, Zsombi mellett, a Pingvines Németh Milán (Misu) ill. a Savaria Skate-esektől Szélinger Benjamin és Poór Gergő alkották a csapatot, együtt harcolták ki a 3. hely-et!!! Lement a többi döntő, jött a rövidtáv. Megfáradva, de annál nagyobb lelkesedéssel indult neki Zsombi, és a kitartásának köszönhetően összejött a 4. hely! Lementek a rövidtáv döntői: szép vasi sikerek születtek. Ennek eredményeként Vas megye csapata 4. helyen végzett, ez főleg azért szép eredmény, mert (a mi megyénktől eltérően) rengeteg csapat minden korosztályban teljes létszámmal indult. Úgy érzem sikeres, tanulságos, élményekkel teli Diákolimpián vettünk részt. A nagyobb fiúk mondták Zsombinak, hogy ha ezen egyszer részt veszel, mindig jönni akarsz majd! Igazuk is lett, mert máris a következő évre készül.
Felnőttként mindig látsz valami újat, tanulsz és figyelsz… ami nekem nagyon tetszett, hogy mindig mondtuk, hogy a hokisok egy nagy család, és csupa jó ember, de itt a Diákolimpián tapasztalt közösség még annál is szorosabb: ahogy a szülők segítenek egymásnak, a másik gyerekének, szurkolnak – egy idegennek akár, mint ahogy tették a Zsombival az első perctől kezdve… Felemelő érzés volt! Ám ami még ennél is érdekesebb: bár a nagyobb gyerekek a pályán ellenfelek, de a dobogón egymást puszilgatták a lányok, pedig az egyik szombathelyi, a másik szegedi. A fiúknál pedig mikor elesett az döntőben, az ellenfele odament vígasztalni – nem tapasztaltam haragot vagy gyűlölködést.
Ezt kellene sok mindenben, sok mindenkinek megtanulni.